Dudás Péternek hívnak, vagy ahogy a fotós ismerőseim és a Facebook csoportom ismer engem, Peter Piper.
Túlnyomórészt Németországban dolgozom és élek, egy bajor multinacionális cégnél vagyok mint gyártásközi minőségért felelős minőségügyi vezető, 13 telephely tartozik alám világszerte. Csak az afrikai kontinensen nincs még telephelyünk, így is jut elegendő utazás és lehetőség arra, hogy más tájakon, más kultúrát fotózhassak. Nős, vagyok, egy gyermek apja.
Gyerekkoromban szülői példán keresztül lettem érzékenyítve a fotózás iránt, édesapám alapító tagja volt az esztergomi fotóklubnak, az Esztergomi Fotográfiai Biennálénak, többek között Sipeki Gyula, Tamási Péter ,Balla András, a tragikusan fiatalon elhunyt Kollár István, Vigovszky István rendszeres, vendége volt a házunknak, egyszer-kétszer megjelent nálunk Makovecz Imre és Fábián László is. Minden szombaton fotós túrán voltunk, vagy a fürdőszobából kialakított laborban sündörögtem apám körül, aki megengedte, hogy a képek előhívását én végezzem. Mindig csodáltam, hogy egy fehér lap hogy változik át képpé… Ezek ellenére a fiatalkorom nem a fotózás körül zajlott, relatíve későn, 2012-ben kezdtem ujra fotózni, először csak amatőr módon , később egy-egy workshopra elmentem, hogy az alapokat megtanuljam.
Tudatosan tervezett fotózás kezdő dátuma a 2015-ös év, ekkor fordultam sok kísérletezés után a stúdiófotózáshoz, magánórákon, privát fotózásokon megtanulva azokat az alap technikákat, amit minden stúdiósnak álmából felkeltve is tudnia kell, ebben nagy segítségemre volt Takács Péter. Idővel már saját elképzeléseket, koncepciókat is meg tudtam valósítani, egy összeszokott gárdával szoktunk projekteket fotózni, sőt saját stúdiót tudtam berendezni. 2021-ben sikeres OKJ-s Fotográfus és Fotótermék-kereskedő vizsgát tettem.
Nagyon érdekel az emberábrázolás, keresem benne azt az utat, ami megkülönbözteti a munkámat az alkalmazott fotográfiától, rengeteg olyan fotózást csinálok, ahol a lélek mélyén rejtőző problémák gyökerét keressük egy négyszemközti beszélgetés keretein belül, és a kérdéseimre adott fizikai reakciók - grimasz, arckifejezés, düh, sírás, nevetés - kerülnek megörökítésre sorozatként. Jelenleg a másik terület, ami nagyon foglalkoztat, az a klasszikus festmények újragondolt befotózása, csak mondjuk a szereplők megváltoznak, kicsit meghökkentő hatást kiváltva ezzel (például Mantegna Piétája, a halott Jézus és az őt sirató asszonyokat más szereplőkkel helyettesíteni)
