A fotográfia számomra nem csupán egy eszköz a pillanatok megörökítésére, hanem a szenvedélyem, gyerekkorom óta tartó elköteleződésem.
Esztergomban nőttem fel, ahol a közeli rokonságban működő fotós műterem világába szinte beleszülettem. A filmes fotózás iránti vonzalmam azóta is él, különösen a fekete-fehér technika az, amely igazán közel áll hozzám.
Ez a műfaj olyan kihívást kínál, amelyben a fény és az árnyék játéka adja meg a kép lelkét, az expozíció tökéletes beállítása pedig igazi alkotói öröm.
A fekete-fehér képekben ott rejlik a nosztalgia és az időtlenség eleganciája. Egy jól komponált monokróm fotó sokkal többet mondhat, mint a színek kavalkádja — érzelmeket, hangulatokat mesél el, miközben a figyelmet a formákra és textúrákra irányítja.
Bár az analóg technikák iránti szeretet továbbra is meghatározza a munkámat, nem maradtam le a digitális világ fejlődéséről sem.
A makrofotózás és a gasztronómiai fotózás két olyan terület, amelyben szívesen merülök el, de a street fotózás és a tájképek világa is inspirál.
A makrofotózás különösen izgalmas számomra, hiszen lehetőséget ad arra, hogy a hétköznapi apróságokból látványos történeteket varázsoljak.
Ebben a műfajban minden pillanat egy felfedezés, egy új világ megnyílása. Egy csepp vízben is ott tükröződhet az egész univerzum, egy rovar szárnyának finom mintázata pedig olyan textúrákat tárhat fel, amelyek mellett máskor észrevétlenül elsétálnánk. Ez az a varázslat, ami újra és újra visszahív a természethez.
Munkámat a fotográfia iránti alázat és tisztelet határozza meg. Hiszem, hogy minden egyes kép készítése egy tanulási folyamat, amely során a múlt, a jelen és a jövő összekapcsolódik. Ahogyan a mottóm is mondja:
„A fotográfusok időutazók. Múltat rögzítenek, jelent fotóznak, és a jövőbe látnak, hogy elkapják a megfelelő pillanatot.”
