A Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség (FIAP) 2026. január 1-jétől kezdődően átfogóan átalakítja kitüntetési rendszerét. Az új szabályzat („047/2025 E” dokumentum) érint minden fotóst, aki FIAP elismerésre pályázik. Az alábbiakban áttekintjük a legfontosabb változásokat.
Minden szint esetén elegendőek a digitális elfogadások.
Papíralapú elfogadások nem szükségesek fotóművészeti cím eléréséhez!
Egyetlen fotó legfeljebb 10 elfogadással/díjjal szerepelhet FIAP jelentkezésben (2026-tól).
A korábbi, 2026 előtti elfogadások nem esnek korlátozás alá.
Bevezetésre kerül az "Novice FIAP" szint, mint alapkitüntetés.
25 elfogadás, 5 ország, 10 kép szükséges.
|
Kitüntetés |
Elfogadások* |
Országok** |
Művek*** |
|
NFIAP |
25 |
5 |
10 |
|
AFIAP |
75 |
15 |
20 |
|
EFIAP |
200 |
20 |
40 |
|
EFIAP/b |
400 |
25 |
80 |
|
EFIAP/s |
600 |
30 |
130 |
|
EFIAP/g |
900 |
35 |
200 |
|
EFIAP/p |
1200 |
40 |
300 |
Az EFIAP szint elérése után az elfogadások és díjak nem nullázódnak, hanem tovább számolódnak egészen az EFIAP/p szintig.
Aki legalább 30 FIAP szalont zsűrizett, automatikusan megkapja az ESFIAP kitüntetést.
A következő EFIAP szintekhez is piros zománc jelvény jár, az alábbi megkülönböztetésekkel:
Az EFIAP/d1 – d8 szinteken a piros zománcot külön kiegészítéssel látják el minden szinthez.
A 2026-tól hatályos új rendszer célja a FIAP kitüntetések átláthatóbbá, digitálisan kezelhetővé és szakmailag magasabb szintűvé tétele.
Aki FIAP elismerésre törekszik, annak érdemes már most felkészülnie az emelkedő követelményekre és az új eljárásmenetre.
További információ: www.fiap.net
Képeink között megtalálhatók tájkép, absztrakt, drón, klasszikus portré és akt fotográfiák egyaránt.
Alkotóink kiállított versenyművei:
Herendy Adrienn - Stuttgart városi könyvtár
Herendy Adrienn - Szemöldökszörny
Herendy Adrienn - Lépcsőház
Herendy Adrienn - Sorskerék
Kasznár Katalin - Bianca
Kasznár Katalin - On the floor
Kasznár Katalin - Eva
Kőhalmi Kálmán - Deep Six
Kőhalmi Kálmán - The Rice Picking Girl
Gratulálunk a résztvevőknek és a díjazottaknak, valamint köszönet a verseny szervezéséért a Duna Fotóklub Egyesületnek!
Ha kiváncsi vagy milyen további képei vannak klubtagjainknak, kérlek nézz szét a weboldalunkon, ahol tájékozódhatsz tagfelvételi lehetőségeinkől is!
A KlikkArt Fotóklub ismét szép sikereket könyvelhetett el: három tagunk összesen öt elfogadást szerzett a Soproni Fotóklub által megrendezett XII. MÚLT ÉS JELEN FOTÓPÁLYÁZATON.
A rangos országos pályázatra évről évre számos neves fotós jelentkezik, a kiírás célja, hogy a fotóművészet eszközeivel mutassák be a múlt értékeit és azok jelenkori hatásait. Az idei pályázaton a KlikkArt Fotóklub három alkotója is sikeresen szerepelt, munkáik méltán keltették fel a zsűri figyelmét.
Az elfogadások között szerepel:
Halmos Endre – A magyar hősök emlékére
Egy mély érzelmeket közvetítő alkotás, amely méltó emléket állít a magyar történelem hőseinek.
Kasznár Katalin – Lábak az ajtóban
Egy szokatlan perspektívát megragadó fotó, amely játékosan gondolkodtat el a mindennapi pillanatokról.
Kasznár Katalin – Ködös reggel
Finom hangulatú, sejtelmes kompozíció, amely a természet szépségeit tárja elénk.
Kőhalmi Kálmán – Breath
Egy kifejező, atmoszférikus alkotás, amely a légzés egyszerű, de mégis életet jelentő mozzanatát emeli ki.
Kőhalmi Kálmán – Flashdance
Mozgalmas, dinamikus kép, amely a mozgás és a fény kapcsolatát vizsgálja művészi módon.
Gratulálunk minden résztvevőnek, különösen a KlikkArt Fotóklub tagjainak, akik ismét bizonyították, hogy elkötelezettségük és alkotói tehetségük fontos helyet vívott ki magának a hazai fotóművészeti életben.
A klubunk szervezésében néhány napot Szerbia hegyei, tavai és vízesései környékén töltöttünk. Fogadjátok szeretettel az összefoglalónk!
Április 30. – Indulás Veresegyházról, érkezés Kremnába majd naplemente a Drina folyó úszó házikója mentén
A fotós túránk első napján korán indultunk Veresegyházról, majd kora délután érkeztünk Kremnába, ahol már az első kattintásokat megtettük. Estére a híres Kućica na Drini, a Drina folyón egyensúlyozó ikonikus házikó várt minket – tökéletes alanyként naplementés képekhez. A nap végén elfoglaltuk szállásunkat Kaluđerske Bare településen, a Tara Nemzeti Park határán.
Május 1. – Zaovinsko-tó, nosztalgiavonat és kilátás a világ végére
A napot a festői Zaovinsko-tó partján kezdtük, ahol a víztükör és a környező hegyek hajnali fényei varázslatos fotókat eredményeztek. Napközben Mokra Gora falucskába látogattunk, ahol felszálltunk volna a híres Šargan nyolcasra, a nosztalgikus hegyi kisvasútra, ha lett volna jegy. Útközben átestünk egy rendőri ellenőrzésen, ahol mindent rendben találtak. Este a Banjska Stena kilátó alatti úton jártuk végig a Drina völgyét – amely izgalmas betekintést nyújtott a szerb nép ünneplési szokásaiba, ezen a jeles napon.
Május 2. – Reggeli tópart, vízesés és a kanyargó Uvac
Ez a nap a Vrutci-tó partján indult, ahol a különleges sarokformák és a vízparti táj egyedi fényekben mutatkozott meg. Meglepetésünkre még köd is színesítette a látványt! Napközben elértük a Skakavac vízesést Semegnjevo közelében, amely egy rejtett gyöngyszem a szerb hegyek között. Itt a vízesés mellett lehetőségünk volt bepillantani a szerb falusi életbe. Mielőtt még elértük volna a célpontunkat egy gyönyörű erdei tisztáson fotóztuk a tavaszi virágokat. Az esti fényeket az Uvac-kanyonnál fotóztuk, ahol drónnal is megörökítettük a kígyózó folyót – ez a hely igazi paradicsom a természet- és tájfotósok számára. Szerencsére minden drón épségben leszállt a kanyon fölött köröző keselyűk ellenére.
Május 3. – Hegyi tavak és vízesések nyomában
A reggeli fotózást a Ribničko-tó partján kezdtük, ahol a napfelkelte fénye szépen tükröződött a vízen. Ezután a napközbeni program a Gostilje vízesések meglátogatása volt – a több szintes zuhatagok lenyűgöző látványt és fotótémát nyújtottak. Este a Vidikovac Vraneša kilátónál zártuk a napot, ahol ismét lehetőségünk nyílt a tó fölé magasodó pontokról fotózni a lemenő nap fényeiben.
Május 4. – Hazatérés
A túra utolsó napja a hazautazásé volt – a memóriakártyáink gazdagodtak sok új képpel, mi pedig sok új élménnyel és Plazma csokival! Útközben még visszatekintettünk a hegyek felé, ahova még mindenképpen visszatérünk!
A túráról hamarosan egy részletes képes összefoglalóval is jelentkezünk, amelyre egy külön esemény tervezünk! Kövessétek a Facebook oldalunk, hogy ne maradjatok le róla!
A KlikkArt Fotóklub nem csupán egy fotós közösség – számunkra minden egyes klubest egy lehetőség arra, hogy mélyebben belemerüljünk egy-egy fotográfiai témába. A márciusi találkozónk a „Tájkép és városkép” témakörére épült, és ez alkalommal is bebizonyosodott: egy-egy fogalom mögött milyen gazdag tartalom és alkotói lehetőség rejlik.
A klubest elején felvetettük a kérdést: mitől lesz egy tájkép több, mint egyszerű látványrögzítés? Miben más egy városkép, ha a dokumentáción túl érzelmeket is közvetít? A válaszok nem voltak egyszerűek, és épp ez tette izgalmassá a beszélgetést. Közösen vizsgáltuk meg, hogyan lehet a természet vagy az épített környezet ábrázolásával történetet mesélni – vagy akár társadalmi, érzelmi vagy filozófiai kérdéseket is felvetni.
Beszéltünk arról is, hogy a tájkép és városkép nem egymással szemben álló kategóriák. Sokszor épp az átmeneti zónák – például városszéli területek, elhagyott ipari környezetek vagy zöldbe ágyazott építészeti részletek – nyújtanak lehetőséget komplex vizuális mondanivalóra.
Ahhoz, hogy a jelen képeit tudatosan készíthessük, fontos, hogy lássuk: honnan jövünk. Rövid, vizuális példákkal illusztrált történeti áttekintés során olyan klasszikus fotográfusokat említettünk meg, mint Ansel Adams – a nagy formátumú tájképek mestere –, vagy Bernd és Hilla Becher, akik ipari építményeket dokumentáltak művészi precizitással.
A modern és kortárs fotográfiából is merítettünk inspirációt: megjelentek letisztult urbánus kompozíciók, többrétegű koncepcióval rendelkező tájképek és narratív városképek. Ezek segítettek megérteni, hogyan lehet túllépni a képeslap-szerű megjelenítésen, és személyes vagy akár társadalmi üzenetet belevinni a képekbe.
A klubest második szakasza konkrét technikai kérdések köré szerveződött. Kitértünk többek között:
Objektívválasztásra: hogyan hat a perspektívára egy nagylátószög vagy egy teleobjektív, és mikor melyiket érdemes használni.
Kompozícióra: milyen szerepe van a képsíkoknak, vonalvezetésnek, harmadolásnak, és hogyan segítheti a tudatos elrendezés a történetmesélést.
Fényviszonyokra: hogyan változik a hangulat hajnalban, délidőben vagy kék órában, és mikor érdemes a természetes fény mellett hosszú záridővel vagy ND szűrővel dolgozni.
Időjárási viszonyokra és atmoszférára: a köd, a dér, a felhők vagy a városi fényszennyezés hogyan válhat a kép szerves részévé, nem pedig zavaró tényezővé.
Megbeszéltük azt is, hogy városképeknél különösen fontos az ember jelenléte – vagy épp annak hiánya. Egy-egy elkapott pillanatban megelevenedhet a városi élet, míg más esetekben a kihaltság, az elidegenedés vagy a letisztultság hangsúlyozása lehet a cél.
A „Tájkép és városkép” témájú est ismét megerősítette, hogy fotózni nemcsak magányos művészet, hanem párbeszéd is lehet. Klubunkban hiszünk abban, hogy az alkotás folyamata a közös gondolkodással válik teljessé – és hogy minden kép mögött ott van egy történet, amit érdemes megérteni, kibontani, megbeszélni.
Ha érdekel a tudatos fotózás, az inspiráló társaság és a szakmai igényesség, várunk szeretettel a KlikkArt Fotóklub eseményein!