Ismét rangos nemzetközi mezőnyben bizonyítottak a KlikkArt Fotóklub tagjai: a 12th PANNONIA REFLECTIONS 2026 fotópályázaton több kategóriában is kiemelkedő eredmények születtek. A szalon különböző szekcióiban klubunk több alkotója is elfogadásokat és díjakat szerzett, köztük két rangos FIAP elismerést is.
Az Open Color kategóriában Újhelyi Zsolt „Dissenting opinion” című alkotása FIAP Bronze érmet nyert.
A bronzérem komoly nemzetközi szakmai elismerés, amely a mezőny élmezőnyébe emeli a díjazott munkát.
Zsolt további elfogadott képei:
Apple (Open Color)
Looking at each other (Open Mono)
Touch (Open Mono)
A Water kategóriában Halmos Endre „Remaining life” című képe FIAP Honorable Mention (HM) elismerésben részesült.
A FIAP HM külön elismerés a zsűri részéről, amely a kiemelkedő, de dobogós helyezést nem elérő alkotásokat jutalmazza.
Endre további elfogadott képei:
Fog is coming (Open Color)
Broken top (Open Mono)
Help (Open Mono)
Circles in the see (Water)
Open Color:
Chained Down
Light
Open Mono:
Focus
Separation
Triangle
Street Life:
Contrast
Water:
Half
Open Color:
Geometric
Legs in door
Open Mono:
Calm
Architecture:
In the cityhall
Water:
Morning mist
A 12th PANNONIA REFLECTIONS 2026 pályázaton a KlikkArt Fotóklub tagjai összesen 21 elfogadást értek el, melyek közül kiemelkedik:
🥉 1 FIAP Bronze érem (Újhelyi Zsolt)
🎖 1 FIAP Honorable Mention (Halmos Endre)
Az összesített eredmény ismét bizonyítja, hogy klubunk alkotói nemzetközi szinten is erős és következetes teljesítményt nyújtanak.
Gratulálunk minden érintett klubtagnak az elismerésekhez és az elfogadásokhoz! 👏📸
A februári klubesten nemcsak vendégelőadás, hanem egy izgalmas alkotói feladat is fókuszba került. Kasz Krisztián ezúttal egy olyan témát hozott a KlikkArt Fotóklub tagjai számára, amely nem konkrét helyszínt, tárgyat vagy műfajt határozott meg, hanem gondolkodásra ösztönzött: hogyan lehet ugyanazt a témát teljesen különböző módon megközelíteni?

A feladat egyszerűnek tűnt, mégis komoly kihívást rejtett. Minden résztvevő szabadon választhatott egy témát, majd azt kellett többféleképpen megmutatnia – eltérő látásmóddal, technikával vagy hangulattal. A cél nem az volt, hogy „szép” képek szülessenek, hanem hogy a fotósok kilépjenek a megszokott vizuális sémákból, és tudatosabban gondolkodjanak a képkészítésről.

Kasz Krisztián hangsúlyozta: a feladat lényege nem a technikai bravúr, hanem a vizuális gondolkodás fejlesztése. Az, hogy ugyanarra a témára ránézve mennyire eltérő megoldások születhetnek, jól mutatja, mennyire sokféleképpen látunk és értelmezünk.

A klubtagok végül többféle megoldással érkeztek: volt, aki hosszú záridővel kísérletezett, más többszörös expozícióval, kézben mozdított kamerával vagy éppen tudatosan leegyszerűsített kompozícióval dolgozott. Előkerültek otthoni fényforrások, minimális eszközök, de az ötletek és a kísérletező kedv közös pontként jelent meg minden sorozatban.

A képek bemutatása során nemcsak az elkészült fotók kerültek szóba, hanem az alkotói folyamat is: mi volt az eredeti elképzelés, hol változott meg az irány, és mit adott hozzá a végeredményhez egy-egy „véletlen” vagy technikai döntés.

A beszélgetésekből hamar kiderült, hogy a feladat sokakat kizökkentett a komfortzónájukból – pozitív értelemben. Többen is elmondták, hogy elsőre nehéznek érezték a témát, ugyanakkor éppen ez kényszerítette őket arra, hogy új megoldásokat próbáljanak ki.

Előkerültek olyan kérdések is, mint a technikai és kreatív határok, a tudatos beavatkozás szerepe, vagy éppen az, hogy mennyire fér bele az utómunka a koncepcióba. A klubesten azonban nem ítélkezés, hanem közös gondolkodás zajlott: minden kép egy új nézőpontot adott hozzá a témához.

Nem véletlen, hogy a résztvevők közül többen is úgy fogalmaztak: ez volt az egyik legelgondolkodtatóbb klubfeladat, amely nemcsak képeket, hanem felismeréseket is hozott.

A „Másképp” tematika jól példázza, miért fontosak ezek a klubfeladatok a KlikkArt Fotóklub életében. Nem versenyről vagy megfelelésről szólnak, hanem arról, hogy a tagok egymás képein keresztül tanuljanak, inspirálódjanak, és bátrabban nyúljanak új eszközökhöz, gondolatokhoz.

Kasz Krisztián zárásként azt is jelezte, hogy a következő alkalommal újabb feladat érkezik, amelybe az új tagok is bekapcsolódhatnak. A részvétel nem kötelező – de ahogy ez az este is megmutatta, aki belevág, az nemcsak képekkel, hanem tapasztalatokkal is gazdagodik.
Beszélgetés a természetfotózás és a repülőgép-megfigyelés határán
A KlikkArt Fotóklub február eleji klubestjének vendége Hajdu Lajos volt, akinek munkássága első pillantásra két, egymástól távol eső világ között mozog: a hajnalban dermedt szitakötők intim makrófelvételei és a Liszt Ferenc Repülőtér környékén, tudatosan megtervezett repülőgépes képek között. A beszélgetés azonban hamar megmutatta, hogy a két területet ugyanaz a szemlélet kapcsolja össze: türelem, megfigyelés és a megfelelő pillanat pontos felismerése.
Hajdu Lajos fotográfiai pályája a digitális korszak elején, a 2000-es évek elején indult. Kezdetektől a természetfotózás vonzotta, ezen belül is elsősorban a makró világa. Elmondása szerint a legjobb képei nem különleges technikai trükkökből születnek, hanem abból, hogy a megfelelő időben van a megfelelő helyen.
A hajnali órák kiemelt szerepet játszanak a munkájában. Ilyenkor a rovarok még mozdulatlanok, a levegő hűvös, a szél elcsendesedik, a harmat pedig természetes díszletként jelenik meg a fűszálakon és a szárnyakon. Ezek a körülmények leginkább májustól szeptemberig adottak, de még ebben az időszakban sem garantáltak – a természetfotózás mindig együtt jár a bizonytalansággal.
A technikai kérdések mellett szó esett az alkotói felelősségről és a beavatkozás mértékéről is. Hajdu Lajos számára fontos, hogy a képei megőrizzék természetes hatásukat.
A beavatkozás kérdését sem kerülte meg: elmondása szerint annyi belenyúlást enged meg a kép elkészítésének folyamatába, amennyi nem változtatja meg a jelenet természetes működését. Előfordul, hogy egy rovart óvatosan áthelyez egy kedvezőbb háttér elé, ugyanakkor a fény, a környezet és a pillanat minden esetben valós, mesterséges eszközöktől mentes.
A nagy nagyítások eléréséhez nem feltétlenül drága felszerelésre támaszkodik. Gyakran használ makró előtétlencsét, amely rugalmasan alkalmazható, miközben lehetővé teszi a természetes fényekkel való munkát.
A makrófelvételek mellett jelentős szerepet kapnak munkáiban az éjszakai tájképek is. Csillagjárásos fotók, elhagyott építmények, patakok és vízesések jelennek meg képein, amelyek sokszor hosszú expozíciók sorozatából épülnek fel.
Ezeknél a felvételeknél is a tervezés és a kivárás a kulcs. A végső kép gyakran több tucat fotó összefűzéséből születik meg, miközben a cél változatlan marad: a látvány hiteles megmutatása. Az utómunkában legfeljebb zavaró elemeket távolít el, a jelenet lényegéhez nem nyúl hozzá.
A klubest másik nagy témája a repülőgép-megfigyelés volt, amely Hajdu Lajos életében viszonylag későn, szinte véletlenül jelent meg. Zuglói lakásuk erkélyéről figyelte meg, hogy bizonyos szélirány esetén a leszálló gépek pontosan egy vonalban haladnak el előtte. Ez a felismerés új fotográfiai irányt nyitott számára.
A látványos repülőgépes képek mögött komoly előkészítés áll. A szélirány, a futópályák használata, a fényviszonyok és a holdállás mind-mind fontos szerepet játszanak a tervezésben. Repülési adatokat követ, időjárást figyel, és gyakran csak rövid időablak áll rendelkezésre egy-egy kép elkészítésére.
A fotózás sokszor kézből történik, a teleobjektívet korlátnak vagy kerítésnek támasztva. Az állványt ezekben a helyzetekben túl kötöttnek érzi, számára a gyors reagálás fontosabb.
A beszélgetés egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy Hajdu Lajos nem sikertörténetként mesél a fotózásról. Nyíltan beszélt a kudarcokról, az elrontott lehetőségekről és azokról a helyzetekről, amikor a körülmények – például a párás levegő – ellehetetlenítik a technikailag tökéletes képet.
Ugyanakkor azt is elfogadja, hogy egy fotó nem mindig attól működik, hogy technikailag hibátlan. Előfordul, hogy egy általa kevésbé kedvelt képet a közönség kifejezetten szeret – és ez is a fotográfia természetes része.
Legyen szó egy harmatos pókhálóról a Naplás-tónál vagy egy leszálló repülőgépről a budapesti égbolton, a lényeg számára mindig ugyanaz: figyelni, jelen lenni, és felismerni azt az egyetlen pillanatot, amelyből kép születhet.
Hajdu Lajos további képei a Facebook oldalán érhetőek el: https://www.facebook.com/lajos.hajdu.507
Rendkívül eredményes hónapot zárt a KlikkArt Fotóklub 2026 januárjában: klubtagjaink több rangos nemzetközi fotópályázaton is kimagasló eredményeket értek el, bizonyítva, hogy a közösségben zajló szakmai munka nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is versenyképes.
A hónap legerősebb nemzetközi teljesítményét a klub alapító tagja, Mészáros Tamás érte el, aki a 13th MIROC Digital Circuit 2026 versenysorozaton összesen 19 nemzetközi elfogadást (acceptance) szerzett. A Photoclub Danube által, FIAP és DIPA védnökség alatt szervezett circuit négy országban (Szerbia, Dél-Afrika, Norvégia, Ciprus) zajlott, több száz pályamű részvételével.
Tamás eredményeit tovább erősíti, hogy a „Island of Faith” című képe a ciprusi fordulóban DIPA Gold Medal díjat nyert az Open Color szekcióban, valamint két további munkája is DIPA Mention elismerésben részesült:
„Island of Faith” – DIPA Mention (Norvégia),
„Beneath the Giant” – DIPA Mention (Ciprus).
A MIROC circuit mellett Tamás az olaszországi 17. DYAPHRAMA 2026 International Photographic Circuit versenyen is kimagaslóan szerepelt, ahol további 19 trófeás elfogadást szerzett, valamint a „Are We Alone?” című képe Special Mention díjat kapott. Így januárban összesen 38 nemzetközi elfogadás és egy aranyérem került a nevéhez, ami klubszinten is rendkívüli teljesítmény.
A hónap második legeredményesebb fotósa Halmos Endre, aki szintén több nemzetközi versenyen képviselte sikerrel a klubot. A 13th MIROC Digital Circuit 2026 versenyen 8 elfogadást gyűjtött, a 17. DYAPHRAMA 2026 International Photographic Circuit versenyen összesen 9 elfogadás szerepelt a neve mellett, emellett a 9th International Circular of Photography – SNOWY CIRCUIT 2025 (Szerbia, Montenegró) fotószalonon 18 elfogadást ért el.
Utóbbi versenyen külön szakmai elismerésként a „Holy place” című képe Honorable Mention díjat kapott, amely a zsűri kiemelt ajánlását jelenti.
A hónap harmadik legeredményesebb szereplője Kasznár Katalin, aki ugyancsak a SNOWY CIRCUIT 2025 fotószalonon ért el szép eredményeket: 9 elfogadást szerzett, valamint a „Long skirt” című alkotása Honorable Mention díjban részesült.
A KlikkArt Fotóklub számára ezek az eredmények nem csupán egyéni sikereket jelentenek, hanem világos visszaigazolását annak, hogy a klubon belüli szakmai műhelymunka, közös értékelések és tudatos portfólióépítés valódi, mérhető nemzetközi eredményeket hoz.
A januári hónap összképe különösen erős:
több mint 80 nemzetközi elfogadás, egy DIPA Gold Medal, három nemzetközi különdíj és számos rangos körverseny szereplés – mindez három klubtag munkájának eredményeként.
Ez a teljesítmény egyértelműen jelzi, hogy a KlikkArt Fotóklub nemcsak aktív közösség, hanem nemzetközi szinten is látható, szakmailag jegyzett alkotóműhely.
A napokban újabb alkotások érkeznek a Veres Art Galéria termeibe: a magyar kultúra napjához kapcsolódva egy különleges, figyelemre méltó csoportos kiállítás nyílik „Szín, forma, vonal – mágia” címmel.
A tárlat ötlete Marosán László, a galéria vezetője és a kiállítás művészeti rendezője nevéhez fűződik, aki ezúttal téma- és műfaji megkötések nélkül, ugyanakkor egy erős, inspiratív cím mentén hívta alkotásra a veresegyházi és Veresegyházhoz kötődő művészeket. A megközelítés szabadsága változatos, izgalmas művek megszületését tette lehetővé, melyek közös pontja a színek, formák és vonalak vizuális „varázslata”.
Örömmel számolhatunk be arról, hogy a KlikkArt Fotóklubot két alkotás képviseli a kiállításon:
Mészáros Tamás és Halmos Endre fotói is bekerültek a válogatásba, méltó módon kapcsolódva a tárlat gondolatiságához és vizuális világához.
A kiállítás a magyar kultúra napja alkalmából kerül megrendezésre, és a helyi, illetve Veresegyházhoz kötődő alkotók munkáin keresztül ad átfogó képet a térség sokszínű kortárs művészeti törekvéseiről. Festmények, grafikák, fotók és más képzőművészeti alkotások együttese teremti meg azt a közös vizuális párbeszédet, amelyben minden mű saját hangon, mégis egymással összhangban szólal meg.
A kiállítás ünnepélyes megnyitójára
2026. január 23-án (pénteken) 18 órakor kerül sor a Veres Art Galériában.
A tárlatot megnyitja:
Novák Valentin, költő, író.
A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak – legyen szó alkotóról, művészetkedvelőről vagy a fotóklub tagjairól és barátairól. Külön öröm számunkra, hogy klubtagjaink munkái egy ilyen rangos, közösségi jelentőségű esemény részeként kerülnek bemutatásra.
A kiállítás 2026. február 27-ig látogatható.