Szép eredmények születtek a Prizma kör - MINIMÁL fotópályázaton, ahol a KlikkArt Fotóklub két tagja is elismerésben részesült.

A Prizma Kör által meghirdetett pályázat célja a minimalista látásmód bemutatása volt: letisztult formák, erős vizuális gondolatok és tudatos kompozíciók kerültek a középpontba. A megmérettetésen Magyarország és a környező országok alkotói vehettek részt, a zsűri pedig neves fotográfusokból állt.

Eredményeink:

🥈 Halmos Endre – „Halk keresztezés”
A kép a pályázaton 2. helyezést ért el, bizonyítva, hogy a minimalista kifejezésmód és a vizuális fegyelem erőteljes szakmai visszhangra talál.

🖼 Cserháti Szabolcs – „Fény legyező”
Az alkotást a zsűri kiállításra elfogadta, így a pályázat válogatott anyagában is bemutatásra kerül.

A minimalizmus különösen nagy kihívás a fotográfiában: a redukált vizuális eszköztár mögött tudatos kompozíció, erős formai érzékenység és letisztult gondolkodás áll. Klubtagjaink eredményei azt mutatják, hogy a KlikkArt alkotói ebben a műfajban is magabiztosan és magas színvonalon alkotnak.

Gratulálunk Halmos Endrének és Cserháti Szabolcsnak az elért eredményekhez!

A KlikkArt Fotóklub továbbra is elkötelezett a gondolatilag és vizuálisan erős, kortárs fotográfiai szemlélet mellett – a mostani siker ennek újabb bizonyítéka.

Erős nemzetközi mezőnyben ért el figyelemre méltó eredményt a magyar fotográfia a The Mine Museum International Photo Circuit 2026 versenyen. A négy szalonból álló, FIAP minősítésű megmérettetésen 34 ország fotósai versenyeztek, a szalonokat különböző nemzetközi zsűrik bírálták.

Magyarország az országok rangsorában a harmadik helyen végzett a díjak alapján. Öt magyar fotós indult, a csapat teljesítménye arányában is kiemelkedő volt ebben az erős nemzetközi mezőnyben.

A magyar indulók között két alkotó a KlikkArt Fotóklub tagjaként szerepelt, Mészáros Tamás és Halmos Endre. A hazai mezőny eredményességi sorrendjében a képzeletbeli dobogó második és harmadik fokán is KlikkArt fotóművész áll, ami külön súlyt ad az eredménynek.

Mészáros Tamás hét kiválasztott képe 13 elfogadást és 1 Honourable Mention minősítést hozott.

Halmos Endre öt kiválasztott képe összesen 8 elfogadást és 2 Honourable Mention elismerést kapott a négy szalonban.

Egy olyan versenyen, ahol közel három tucat ország alkotói mérik össze munkáikat, ez határozott és látható szakmai jelenlétet jelent. A számok mögött következetes alkotói munka, tudatos pályázati stratégia és stabil vizuális minőség áll.

A KlikkArt Fotóklub számára ez az eredmény nem csupán egy sikeres szereplés, hanem egy tudatosan épített szakmai pozíció újabb megerősítése. Nemcsak Halmos Endre és Mészáros Tamás, hanem a klub több tagja is rendszeresen erős helyezéseket ér el a nemzetközi fotográfiai térben – ahogyan azt korábbi eredményeink is mutatják.

Célunk változatlan: egyre magasabb színvonalú, gondolatilag és vizuálisan is erős fotográfiai alkotások létrehozása, valamint a KlikkArt Fotóklub nemzetközi elismertségének további erősítése. A mostani eredmény ennek az útnak egy fontos állomása – és egyértelmű jelzés arra, hogy a KlikkArt hosszú távon is meghatározó szereplő kíván lenni a nemzetközi fotográfiai színtéren.

Ismét rangos nemzetközi mezőnyben bizonyítottak a KlikkArt Fotóklub tagjai: a 12th PANNONIA REFLECTIONS 2026 fotópályázaton több kategóriában is kiemelkedő eredmények születtek. A szalon különböző szekcióiban klubunk több alkotója is elfogadásokat és díjakat szerzett, köztük két rangos FIAP elismerést is.

🥉 FIAP Bronze – Újhelyi Zsolt

Az Open Color kategóriában Újhelyi Zsolt „Dissenting opinion” című alkotása FIAP Bronze érmet nyert.
A bronzérem komoly nemzetközi szakmai elismerés, amely a mezőny élmezőnyébe emeli a díjazott munkát.

Zsolt további elfogadott képei:

• Apple (Open Color)

• Looking at each other (Open Mono)

• Touch (Open Mono)

🎖 FIAP HM – Halmos Endre

A Water kategóriában Halmos Endre „Remaining life” című képe FIAP Honorable Mention (HM) elismerésben részesült.
A FIAP HM külön elismerés a zsűri részéről, amely a kiemelkedő, de dobogós helyezést nem elérő alkotásokat jutalmazza.

Endre további elfogadott képei:

• Fog is coming (Open Color)

• Broken top (Open Mono)

• Help (Open Mono)

• Circles in the see (Water)

További sikeres szereplések

Horog Enikő

Open Color:

• Chained Down

• Light

Open Mono:

• Focus

• Separation

• Triangle

Street Life:

• Contrast

Water:

• Half

Kasznár Katalin

Open Color:

• Geometric

• Legs in door

Open Mono:

• Calm

Architecture:

• In the cityhall

Water:

• Morning mist

Összegzés

A 12th PANNONIA REFLECTIONS 2026 pályázaton a KlikkArt Fotóklub tagjai összesen 21 elfogadást értek el, melyek közül kiemelkedik:

• 🥉 1 FIAP Bronze érem (Újhelyi Zsolt)

• 🎖 1 FIAP Honorable Mention (Halmos Endre)

Az összesített eredmény ismét bizonyítja, hogy klubunk alkotói nemzetközi szinten is erős és következetes teljesítményt nyújtanak.

Gratulálunk minden érintett klubtagnak az elismerésekhez és az elfogadásokhoz! 👏📸

A februári klubesten nemcsak vendégelőadás, hanem egy izgalmas alkotói feladat is fókuszba került. Kasz Krisztián ezúttal egy olyan témát hozott a KlikkArt Fotóklub tagjai számára, amely nem konkrét helyszínt, tárgyat vagy műfajt határozott meg, hanem gondolkodásra ösztönzött: hogyan lehet ugyanazt a témát teljesen különböző módon megközelíteni?

A feladat egyszerűnek tűnt, mégis komoly kihívást rejtett. Minden résztvevő szabadon választhatott egy témát, majd azt kellett többféleképpen megmutatnia – eltérő látásmóddal, technikával vagy hangulattal. A cél nem az volt, hogy „szép” képek szülessenek, hanem hogy a fotósok kilépjenek a megszokott vizuális sémákból, és tudatosabban gondolkodjanak a képkészítésről.

Egy téma, sokféle megközelítés

Kasz Krisztián hangsúlyozta: a feladat lényege nem a technikai bravúr, hanem a vizuális gondolkodás fejlesztése. Az, hogy ugyanarra a témára ránézve mennyire eltérő megoldások születhetnek, jól mutatja, mennyire sokféleképpen látunk és értelmezünk.

A klubtagok végül többféle megoldással érkeztek: volt, aki hosszú záridővel kísérletezett, más többszörös expozícióval, kézben mozdított kamerával vagy éppen tudatosan leegyszerűsített kompozícióval dolgozott. Előkerültek otthoni fényforrások, minimális eszközök, de az ötletek és a kísérletező kedv közös pontként jelent meg minden sorozatban.

A képek bemutatása során nemcsak az elkészült fotók kerültek szóba, hanem az alkotói folyamat is: mi volt az eredeti elképzelés, hol változott meg az irány, és mit adott hozzá a végeredményhez egy-egy „véletlen” vagy technikai döntés.

Kísérletezés, határok és felismerések

A beszélgetésekből hamar kiderült, hogy a feladat sokakat kizökkentett a komfortzónájukból – pozitív értelemben. Többen is elmondták, hogy elsőre nehéznek érezték a témát, ugyanakkor éppen ez kényszerítette őket arra, hogy új megoldásokat próbáljanak ki.

Előkerültek olyan kérdések is, mint a technikai és kreatív határok, a tudatos beavatkozás szerepe, vagy éppen az, hogy mennyire fér bele az utómunka a koncepcióba. A klubesten azonban nem ítélkezés, hanem közös gondolkodás zajlott: minden kép egy új nézőpontot adott hozzá a témához.

Nem véletlen, hogy a résztvevők közül többen is úgy fogalmaztak: ez volt az egyik legelgondolkodtatóbb klubfeladat, amely nemcsak képeket, hanem felismeréseket is hozott.

A tanulás közös tere

A „Másképp” tematika jól példázza, miért fontosak ezek a klubfeladatok a KlikkArt Fotóklub életében. Nem versenyről vagy megfelelésről szólnak, hanem arról, hogy a tagok egymás képein keresztül tanuljanak, inspirálódjanak, és bátrabban nyúljanak új eszközökhöz, gondolatokhoz.

Kasz Krisztián zárásként azt is jelezte, hogy a következő alkalommal újabb feladat érkezik, amelybe az új tagok is bekapcsolódhatnak. A részvétel nem kötelező – de ahogy ez az este is megmutatta, aki belevág, az nemcsak képekkel, hanem tapasztalatokkal is gazdagodik.

Beszélgetés a természetfotózás és a repülőgép-megfigyelés határán

A KlikkArt Fotóklub február eleji klubestjének vendége Hajdu Lajos volt, akinek munkássága első pillantásra két, egymástól távol eső világ között mozog: a hajnalban dermedt szitakötők intim makrófelvételei és a Liszt Ferenc Repülőtér környékén, tudatosan megtervezett repülőgépes képek között. A beszélgetés azonban hamar megmutatta, hogy a két területet ugyanaz a szemlélet kapcsolja össze: türelem, megfigyelés és a megfelelő pillanat pontos felismerése.

Hajnalban születő képek

Hajdu Lajos fotográfiai pályája a digitális korszak elején, a 2000-es évek elején indult. Kezdetektől a természetfotózás vonzotta, ezen belül is elsősorban a makró világa. Elmondása szerint a legjobb képei nem különleges technikai trükkökből születnek, hanem abból, hogy a megfelelő időben van a megfelelő helyen.

A hajnali órák kiemelt szerepet játszanak a munkájában. Ilyenkor a rovarok még mozdulatlanok, a levegő hűvös, a szél elcsendesedik, a harmat pedig természetes díszletként jelenik meg a fűszálakon és a szárnyakon. Ezek a körülmények leginkább májustól szeptemberig adottak, de még ebben az időszakban sem garantáltak – a természetfotózás mindig együtt jár a bizonytalansággal.

A beavatkozás határai

A technikai kérdések mellett szó esett az alkotói felelősségről és a beavatkozás mértékéről is. Hajdu Lajos számára fontos, hogy a képei megőrizzék természetes hatásukat.

A beavatkozás kérdését sem kerülte meg: elmondása szerint annyi belenyúlást enged meg a kép elkészítésének folyamatába, amennyi nem változtatja meg a jelenet természetes működését. Előfordul, hogy egy rovart óvatosan áthelyez egy kedvezőbb háttér elé, ugyanakkor a fény, a környezet és a pillanat minden esetben valós, mesterséges eszközöktől mentes.

A nagy nagyítások eléréséhez nem feltétlenül drága felszerelésre támaszkodik. Gyakran használ makró előtétlencsét, amely rugalmasan alkalmazható, miközben lehetővé teszi a természetes fényekkel való munkát.

Tágabb terek, hosszabb expozíciók

A makrófelvételek mellett jelentős szerepet kapnak munkáiban az éjszakai tájképek is. Csillagjárásos fotók, elhagyott építmények, patakok és vízesések jelennek meg képein, amelyek sokszor hosszú expozíciók sorozatából épülnek fel.

Ezeknél a felvételeknél is a tervezés és a kivárás a kulcs. A végső kép gyakran több tucat fotó összefűzéséből születik meg, miközben a cél változatlan marad: a látvány hiteles megmutatása. Az utómunkában legfeljebb zavaró elemeket távolít el, a jelenet lényegéhez nem nyúl hozzá.

Repülőgépek más szemmel

A klubest másik nagy témája a repülőgép-megfigyelés volt, amely Hajdu Lajos életében viszonylag későn, szinte véletlenül jelent meg. Zuglói lakásuk erkélyéről figyelte meg, hogy bizonyos szélirány esetén a leszálló gépek pontosan egy vonalban haladnak el előtte. Ez a felismerés új fotográfiai irányt nyitott számára.

A látványos repülőgépes képek mögött komoly előkészítés áll. A szélirány, a futópályák használata, a fényviszonyok és a holdállás mind-mind fontos szerepet játszanak a tervezésben. Repülési adatokat követ, időjárást figyel, és gyakran csak rövid időablak áll rendelkezésre egy-egy kép elkészítésére.

A fotózás sokszor kézből történik, a teleobjektívet korlátnak vagy kerítésnek támasztva. Az állványt ezekben a helyzetekben túl kötöttnek érzi, számára a gyors reagálás fontosabb.

Türelem, kudarc és elfogadás

A beszélgetés egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy Hajdu Lajos nem sikertörténetként mesél a fotózásról. Nyíltan beszélt a kudarcokról, az elrontott lehetőségekről és azokról a helyzetekről, amikor a körülmények – például a párás levegő – ellehetetlenítik a technikailag tökéletes képet.

Ugyanakkor azt is elfogadja, hogy egy fotó nem mindig attól működik, hogy technikailag hibátlan. Előfordul, hogy egy általa kevésbé kedvelt képet a közönség kifejezetten szeret – és ez is a fotográfia természetes része.

Legyen szó egy harmatos pókhálóról a Naplás-tónál vagy egy leszálló repülőgépről a budapesti égbolton, a lényeg számára mindig ugyanaz: figyelni, jelen lenni, és felismerni azt az egyetlen pillanatot, amelyből kép születhet.

Hajdu Lajos további képei a Facebook oldalán érhetőek el: https://www.facebook.com/lajos.hajdu.507